Veled voltam

Téli tavasz ébredő hajnal,
elsuhant álom. Visszahívlak!
Ölelj, ringass karodban. Várlak!
Alvó nappal ébredő holddal.

Hamvas éjben ajtódban álltam,
hívó szó zengett néma házban.
Éjféli harang bús kongása,
meglátni, oly nagyon kívántam.

Jöttem! Lágyan súgó éj hangja,
szívemben szólt, boldog pillanat.
Ajtód előtt halálra várva,
harang muzsikált odaátra.

Legyen vége!-szólok-rút vágynak,
életem, e boldog kínjában.
Ködben úszok álom hajnalán,
veled voltam, csókod lett halál!

Nagy Erzsébet
Szarvas
/LIZBET01/