Dezső Ilona Anna: Egy kép margójára
Nagyrábé, 2016. november 25
látok egy tükröt, amin fordul a föld;
napsütésből vált árnyékos délutánba,
gyantázik lassan az őszi köd…
lágy zenéje végsőt rebbenő pillék ringása.
s mint levél sem kér bocsánatot ágától,
úgy a fény is elbújik egy sötét zugba.
régi képen városi csend honol,
kezemben gyorsan kattan a Leica.*
hiába akarom mutatni az utcát szépnek,
ha ugyanaz a szem rajzolja naponta a fákat,
bár a gerle is szürkén díszeleg nászában…
mégsem tudom megfesteni az unalmas tájat!
mily könnyű volna az őszülő erdőt,
madarak látványa küldhetne rabságba;
vagy egy másik árnyat, a tengerét,
hol halászok ladikját nyeli sziklahasadása...
de a kép könyörtelen, bécsi utcáról szól,
hol gazdag főurak kislányokkal cicáztak;
kastélykertben unalomtól szenvedő ifjak
kívántak maguknak kéjelgő cédákat…
tekintetem a szemközti ablakra téved,
csillan üvege, visszatér fénye…
nap végére az esti harmat, mint a szó,
ömlengve párásítja be az objektívet.
*Leica = 1998-tól használatos digitális, kompakt
fényképezőgép márka
Másolni, átírni, plagizálni TILOS!!!
