Petra24

2010-08-22T12:40:00.000-07:00

Egy nap, majdnem olyan mint a többi, De az emlék már a holnap poharát tölti, És a holnap most még csak álomvilág,
Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Hogy legyen erőd, legyen hited,
Amíg utadon terhedet viszed,
És tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el,
Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,
A szívben tűzzel, a kertben száz virággal,
S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled,
Boldog névnapot kívánok Neked!

2010-08-22T12:37:00.000-07:00

Úgy áldjon meg isten neved napján,Hogy beérhesd vele minden órán.Legyen élted mint a virágos fa:Remény s öröm virágozzék rajta.Mely sok szívnek keserű gyötrelem,Legyen neked édes a szerelem.Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.Bánat ha ér, legyen az rövid éj,S utána hosszú boldog nap a kéj.S bárhova visz tőlünk a szerencse,Lépésidet emlékünk kövesse.S rokon érzet tartson köztünk hidat:Te se felejtsd távol barátidat.(Vörösmarty M)

2010-08-22T12:35:00.001-07:00

: Ez a gyönyörű nap, mit rólad neveztek el, Ma még a nap is Te érted kelt fel. Virágok, rózsák övezzék utadat, Boldogságban ünnepeld a névnapodat

2010-08-22T12:32:00.000-07:00

Még nincsenek megjegyzések!

2010-07-17T07:57:00.001-07:00

Veled voltam

Téli tavasz ébredő hajnal,
elsuhant álom. Visszahívlak!
Ölelj, ringass karodban. Várlak!
Alvó nappal ébredő holddal.

Hamvas éjben ajtódban álltam,
hívó szó zengett néma házban.
Éjféli harang bús kongása,
meglátni, oly nagyon kívántam.

Jöttem! Lágyan súgó éj hangja,
szívemben szólt, boldog pillanat.
Ajtód előtt halálra várva,
harang muzsikált odaátra.

Legyen vége!-szólok-rút vágynak,
életem, e boldog kínjában.
Ködben úszok álom hajnalán,
veled voltam, csókod lett halál!

Nagy Erzsébet
Szarvas
/LIZBET01/

2010-07-08T06:27:00.001-07:00

Őszi nyár

Nyári őszben reszketnek a lombok,
árnyak futnak, belesnek ablakon.
Ne szóljatok!-még végzem a dolgom.
Őszi nyár, tűz jéghegy alatt lobog.

Lobog izzik hamut szór az úton,
néhány garas után vígan futok.
Fel a hegyre, míg lábom bírja,
majd leereszkedek, le a völgybe.

Ereszkedek, ülök a zöld fűben,
előttem lepkék járnak nász táncot.
Hátra vetem büszkén őszes fejem.
Eljárom még én is!-csendben súgom.

Levelek hullnak, én belé rúgok,
testem elnyúlik száraz avaron.
Idő rágta gémberedett csontom,
behunyom szemem, múltban él nászom.

Nyári őszben reszketnek a bokrok.
Adj időt!-fut a szél át a dombon.
Hol megpihenek, majd lépek tovább,
feledésbe merül az őszi nyár.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

Vágytam rá

2010-06-09T23:17:00.000-07:00

Ködben táncol a hosszú éj,

kanyargó út tűnik elém.

Mely hulló könnyben lánggal ég,

dermedt arcomon síró jég.

A köd szitál, vártalak én,

látni, hisz szívem érted ég!

Szitáló álom ébredés,

vágytam rá, s úgy fáj a vég!

Ködben vígan táncoló éj,

halvány csillag felettem néz.

Aludj Kedvesem!-súgom én,

szívem remeg, fázik szegény.

Vár az otthon, kietlenség,

szeretlek a köd sűrűjén.

Szeretlek, fáj minden remény,

nélküled az élet, mit ér?

Nagy Erzsébet

Szarvas

Vagyok a föld.

2010-06-07T12:18:00.001-07:00

Gyakran teszem fel én is a kérdést: Ki vagyok?
Kedves Barátom, vagyok a föld az évszakok,
vagyok sötétség, fény, vihar, s a csillagok,
velem vagy, hisz az életet te is alkotod!

Bennünk is felébred, e föld minden évszakja,
sötét vihar söpör végig tudatunk alatt.
égő szikrát vet lelkünk, ha gyötri a bánat,
s a könnyünk szántja végig rideg arcunkat.

Kell-e még több okozat, hogy tudjam: Ki vagyok?
Nem, a föld rajta az élet kedves Barátom,
de majd leszek ki a halált büszkén szolgáló
földi pályát lefutó unott tollforgató.

Ki vagyok-tűnődöm-Talán tudni akarom?
Jaj, dehogy hisz a földi út az, oly kavicsos,
megbotlok százszor, de nem érzi a tudatom.
Hajt, mert elérhetetlenek fenn a csillagok.

Pedig csillag is vagyok: hiszed-e Barátom,
ha boldog vagyok a sötétben felragyogok.
Mert én átlépem az elém vetett kavicsot,
hogy higgye a világ örökké boldog vagyok.

Nem kell a hamis sajnálat sem a káröröm,
hogy haldokló szívem immár százszor összetört.
Cserepeitől folyton vérzik éhes lelkem,
mert szeretne, de az élet jéggel bélelte.

Hogy a tavasz, s a nyár már álomkép csupán
benne vagyok érzem minden percben sóhaját.
Felöltöm külsőmre, mint az ünnepi ruhát,
hogy úgy ragyogjak, mint fenn az áldott napsugár.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

Ősz

2010-06-02T03:53:00.001-07:00

Száradó fű hullámzik előttem,

tarka szikes tenger őszi szélben.

Gondolatom újra tavaszt ébreszt,

sárga pitypangot lát behunyt szemmel.

Százlábú bogár rálép kezemre,

amott kóbor kutya hazát keres.

Kivert gazdátlan, s hontalan eb,

gubancos szőre az égre mered.

Elmúlt egy év, őszi szél tekereg,

hajnali köddel hívja a telet.

Hófehér tájat, téli ünnepet,

mit átölel az égi szeretet.

És, a gondolatom tavaszra éhes?

Friss nyíló virágra zöld mezőben,

Isteni fényre hó foltos kertben!

Liliom bódító illatára,

mely befedi utcát, s a határt.

Akár fehér, vagy fekete a táj,

legyen zöld, s én szeretem útját!

Kóbor kutya megcsóválja farkát,

átkutatom a jó öreg táskám.

Nápolyi törmelék,-ez a tied!

szólok, hisz én is morzsából élek!

Rám nevet tarka őszi napsütés,

a kutya odébb áll, de visszanéz.

És megugatja a szegénységet

Nagy Erzsébet

Szarvas

/lizbet01/

Fogyókúrázik a ház

2010-05-31T05:29:00.001-07:00

Csend a demokrácia udvarán,

átfut szemem a ház hangulatán.

Üresség ordít, polc ásít némán.

Volt, nem volt, mesében az igazság.

Volt, szólt a kamra, kacsint álmosan.

Vállam nyomta ezer étek súlya!

Diktatúra!-lázadtam ropogva.

Pihenek, jó a demokrácia!

Alszik a ház, csendben ébresztgetem.

Fogyókúrázok!-tovább szendereg.

Konyha sápadtan pislákol, gyengén,

a tűzhely ritkán gyúl, mert nincs miért.

Demokrácia, új rend követlek,

békét kérek, hisz munkából éltem.

Víg gyermekek ugráltak köröttem,

bűnözést diktatúra söpörte.

Ma fogyókúrázik a ház lustán,

üres konyhában didereg a láng.

Gyermekek könnyel születnek, ritkán!

Bűn útján járnak, demokrácián!

Nagy Erzsébet

Szarvas

/lizbet01/

2010-05-25T12:49:00.001-07:00

B. Radó Lili: Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

2010-05-25T07:42:00.001-07:00

Üvölt a farkas

Üvölt a farkas, ég felé néz,
sík pusztában hatalommal él.
Hangja félelmetes, pedig fél,
felüvölt, s az ég felé néz.

Szürke kis egér fut könnyezve.
Kedves farkas fogadj be engem!
Hatalmas vagy, erős én gyenge,
s úgy vágyom a védelmedre!

Üvölt a farkas, ég felé néz,
szívében ott a kegyetlenség.
Szeretsz?-de minek kell az nekem,
unalmas haszontalan érzés.

Egér reszket előtte hever.
A farkas üvölt, ég felé néz.
De, mit akarsz te hitvány egér?
Testét befedi a büszkeség.

Zeusz támad, lesújt haragja,
szikrákat szór a sík pusztára.
Tűz lobban, s az egér szalad,
farkas szembeszáll a viharral.

Teste fűstől, bűzében jaj szó,
fut már, s menekül a bajból.
Egér áll túl a tűz-határon.
Állj meg!-szól-eloltom a lángot!

Kacag a farkas s fut tovább.
Nyamvadt vagy te egér, nézz fel rám!
Emeli talpát, s nyomában,
halott egér apró lelke száll.

Múlik már a vihar, tűz hamvad,
a farkas teste bűzlő katlan.
Égő fáklya csendes pusztában,
büszkeség vitte a halálba!

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

2010-05-24T10:02:00.000-07:00

Láttál-e sirályt

2010-05-24T09:59:00.002-07:00

Láttál-e sirályt a tengeren,

könnyet hullajtva, oly kecsesen?

Fehér tollán fénylő víz cseppet,

hol napsugár fénye reszketett.

Zúgó viharban halak táncát,

árva sirályoknak bús bálján?

Tenger tiszta fövenyén ülve,

uralt-e a csend lüktetése?

Én láttam éjben téged várva,

álom szárnyán az úton járva.

Hol ajkadról jött pergő szikra,

és lángra gyúlt sirályok bálja.

Majd tűz angyala perdült táncra,

s a csókodtól égett ajkam.

Lett fehér sirályok halála,

a viharos tenger zúgása.

Bál volt, tenger fövenyén állok,

víz tükrén, ma már álom táncol.

Legördült a függöny, elmúlt már,

vörös rózsa hervad víz partján.

Nagy Erzsébet

Szarvas

/lizbet01/

2010-05-24T09:59:00.000-07:00

2010-05-24T09:57:00.000-07:00

2010-05-24T09:56:00.001-07:00

"Legyen ma béke belül.

Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.

Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek
benned és másokban.

Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet
kapsz.

Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy.

Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az
éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk
számára létezik..

2010-05-24T09:55:00.000-07:00

2010-05-24T09:52:00.000-07:00

Talán

2010-05-24T09:50:00.001-07:00

Talán elmennék, s a ködben eltűnnék,

menteném az irhám, de visszaintenék.

Ármányos métely, mely poshadt földnek bérce,

rám leheli minden szikla repedése.

Gyáva, ki menekül: Isten nézd el nékem,

lélek táncát az összetákolt bitófán,

melyet, e föld adott, s mondván Szabadság!

Pereg a homok fordul az időzóna,

s a gyávaság már futó terep torna.

Talán mennék, de már nincs idő az útra,

megfeneklett az ígért kimondott szólam.

Kopár a szabadság adta ősi határ,

üres pusztaságon nap égette virág.

Talán, ha elmennék, s talán eltűnnék,

virágot keresni, e világ mezején.

Talán a futó idővel békét kötnék,

talán a szabadságot én is hirdetném!

Talán, süvölt a lélek a tavaszi szél,

de őszbe borul, s betakarja a tél.

Nagy Erzsébet

Szarvas

/lizbet01/

2010-05-24T09:49:00.001-07:00

Április

(Pete László Miklós)

Napfényből - porcelán szipka,

Fellegekből - csörgősipka;

Csúfondáros a szél szava:

Ma jött meg április hava.

Napos úton sárfolt-ragya,

A tél itt felejtett fagya,

Derült égből böjti szelek;

Megjött április, emberek.

Szürke az Isten fellege,

S a reggel megint fekete,

Aki ezt fehérnek mondja,

Az mind április bolondja.

Újul ezer veszedelem,

Meg az egyetlen Szerelem;

Mert az Élet borsa, sava:

Olyan, mint április hava.

Tavasz napján

2010-05-24T09:47:00.000-07:00

Nézz fel a tavaszi égre,

viharfelhőben kék szemed.

Ott fenn talán rám nevet,

árva szívemben csillag lesz.

Tavaszkor, ha búcsút intek,

rohanó idő ha sürget.

Fájdalom, mely békét szülte,

nem alszik, szüntelen lüktet.

Nézz fel a tavaszi égre,

ősz jön ezüstös fejedre.

Ám ha fáj, mi szíved törte,

nézz fel, örökre szeretlek!

Nagy Erzsébet

Szarvas

/lizbet01/

2010-05-24T09:46:00.001-07:00

A tulipánon átsütött a nap, ráhullt a hajnal drága fényesője

s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,

hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.

A méhecskedongásos kert ölén

pirosan izzott melegmézű kelyhe,

ágaskodott a boldog tulipán,

hogy még jobban az ég felé emelje.

Úgy éreztem, felém is integet,

amint a rezgő szellő simogatta,

elég magasra tartom-e szívem,

hogy átsüssön az élet fénye rajta?

2010-03-21T12:37:00.001-07:00

Mosoly és könny.

/Mester Irénke/

Most fáj a lelkem,a szivem,a létem

mért is van így,ezért ennyi aktív éltem?

Ki érti meg bánatom okát?

Mennyi boldogtalanság zúdul rám.

Nem az én tekintélyem a lényeg,

az élet bonyolult,félelmetes féreg.

Éltem,küzdöttem boldogan,boldogtalanul,

szomoru életem lezárul vigasztalanul.

Kérem Istenem ne hagyjon magamra,

mefáradt lelkem nyugodjon meg mára.

Sokszor úgy érzem,én arra születtem,

könnyek között teljen el életem.

Hiába vágytam a boldogság után,

mi jöhet még,mi vár még rám?

Akár mi is jön,már mindegy

a mult elmult,idő sok nincsen.

Csak annyi ,hogy nagyon tudjak szeretni

könnyező mosollyal is boldognak lenni.

PETŐFI SÁNDOR: A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET...

2010-03-20T00:36:00.001-07:00

A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek -
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagyvilágnak,
Vagy od'adnám magamat a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
Debrecen, 1843. (december)

Aranyosi Ervin: Itt a tavasz

2010-03-20T00:34:00.001-07:00

Megjött hát a tavasz,

rügyeznek a fák,

hallgasd a madárdal

vidám dallamát!

Frissül a levegő,

a szél is dalol,

Sándor, meg a József

itt jár valahol.

Lábnyomukban lépked

büszkén Benedek.

Zsákjukban meghozták

a várt meleget.

A világ fényben fürdik,

Ragyog a napunk,

mosolyog az ég is,

vidámak vagyunk.

Kedves Tavasztündér,

vártunk már reád
varázsold a telet,
szép tavaszra át.
Színes virágokkal
terítsd a mezőt!
Készíts új világot,
szebbet, élhetőt.

2010-03-15T15:21:00.001-07:00

Wass Albert: Intelem

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új
Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!

Aranyosi Ervin: Tavaszébredés

2010-03-01T22:54:00.001-08:00

Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.
Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.
Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.
Hófoltokra is rá van írva:
Elűztük végre a telet!
Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
Tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.
Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.

2010-02-25T03:06:00.000-08:00

Egy férfi mondja a barátjának tűnődve:

- Ha az a kis bajusz nem lenne, pont úgy néznél ki mint az anyósom...

- Nincs is bajuszom!

- De neki van...

Bemegy a kocsmába egy ember a kutyájával.

- Bekapcsolhatnám a televíziót? Az enyém ugyanis elromlott, a kutyám meg

nagy rajongója a magyar fociválogatottnak, és sosem hagy ki egy meccset sem.

A csapos beleegyezik, bekapcsolják a készüléket, a kutya leül. Támad a

csapat, rúgnak egy nagy kapufát. A kutya felugrik a bárpultra, kétlábra áll és elkezd táncolni. A csapos álla leesik:

- Úristen, ez ám az öröm. És mit szokott csinálni, ha a csapat gólt rúg?

- Azt nem tudom, még csak három éve van nálam a kutyus.

Az egyik börtönőr a másikhoz:

- Képzelje, a 152-ből megszökött az éjjel valaki.

- Na hála istennek, már három napja nem tudok aludni a fűrészelése miatt!

- Te, Gazsi! Én megdugtam a feleséged!

- Nem baj, Zsiga, a bandában marad...

- Te, Gazsi, de adtam neki érte 2000 forintot!

- Nem baj, Zsiga, gazdag lesz a banda...

- Te, Gazsi! De lapostetvet kaptam tőle!

- Hát, Zsiga! 2000 forintért mit akartál, tán szentjánosbogarat?

Solymosi Klára : Ez is vagyok...

2010-02-20T01:17:00.001-08:00

Ez is vagyok az is vagyok
mily igaz ez a szó
az ember ha él
a léte ilyen változó
Ez is vagyok az is vagyok
nevetek és búsulok
nevetem ha kell a világot
és zokogva sírok magamon
Igen ilyen vagyok
és olyan is
mit megkíván a lét
belül zokogok
de senki nem látja bajom
Mert ez is vagyok és az is
de más baja fontosabb
az enyém elhallgatom
és mosoly ül végig arcomon
Ne lássa senki aki sír
hogy én is sírok
hogy milyen szomorú vagyok
mert ez is vagyok és az is

2010-02-18T03:04:00.001-08:00

2010-02-18T02:57:00.000-08:00

2010-02-12T12:12:00.000-08:00

Valahol a szíved rejtekében mindíg ég egy láng, Amit ha táplálsz, rád vár a boldogság, Úgy ahogy egy kis földet átölel az óceán, megpihensz a partján és elhiszed, hogy

2010-02-12T12:09:00.001-08:00

. A LÉNYEGA szépben az a legszebb,ami leírhatatlan,a vallomásban az,ami kimondhatatlan,csókban a búcsúzásvagy nyíló szerelem,egyetlen csillagban a végtelen.Levélhullásban erdők bánata,bújócskás völgy ölében a haza,vetésben remény, moccanás a magban,kottasorokban rabul ejtett dallam,két összekulcsolt kézben az ima,remekművekben a harmónia,részekben álma az egésznek,és mindenben a lényeg,a rejtőzködő, ami sosem látszik,de a lélekhez szelídült anyagbantündöklőn ott sugárzik.

2010-02-12T12:08:00.002-08:00

Irénke írta...: Millió puszi melléje.........Irénke

2010-02-12T12:08:00.000-08:00

2010-02-12T12:05:00.001-08:00

Ha egyszer meghalok,
Őr angyal lehetnék....

Vigyáznék az emberekre,
S az összetört lelkekre...
Vigyáznék az érzésekre,
S az önzetlen szeretetre...

Minden ember vágyik a szeretetre,
Minden ember vágyik a figyelemre....
Én megadnám nekik,
Hisz az őr angyalok ezt teszik...

Őr angyalként megőrizném
az emberek mosolyát,
S elfeledtetném velük a szenvedést...
S ha mégis szenvednek,
Majd szenvedek én helyettük...

Ha zokognak,
Velük zokognék...
Ha boldogak,
Velük örülnék...
Ha egyedül vannak,
Társuk lennék....

Őr angyalként ,én ezt tenném

2010-02-12T12:04:00.000-08:00

A boldogság madara

A boldogság madarát láttam felröppenni
Bánatos arcodra láttam fényt derülni
Amerre elvonult, egy-egy tollat ejtett
Ezzel a tollal írok verset neked.
Azt mondja a fáma, ha kezedbe veszed
Bánatod feleded, s nagyon boldog leszel
Küldöm hát e tollat, posta fordultával.
Reményt s szeretetet vigyen a világba.
Ha látsz a tiszta égen, egy kék tollat szállni
Nyújtózz érte rögvest, próbáld meg elkapni.
Tudom, hogy menni fog, nyújtózz egy nagyot,
Így kívánok neked egy nagyon szép napot!

Aranyosi Ervin: Téli álom...

2010-02-04T23:15:00.000-08:00

Pihe-puha pelyhek,
lassan ereszkednek,
üzenethozói,
hűvös decembernek.

Csendes kint az utca,
álmait alussza,
csak amott a téren,
várnak még a buszra.

Az utcai lámpa
fénye halvány sárga,
pislogva tekint le
az álmodó világra.

Nézem az úttestet,
mit fehérre festett,
sok hulló hópehely,
szebbítve az estet.

Látom, hogy ma éjjel,
hó hull szerte széjjel,
betakarva mindent,
hűvös hófehérrel.

Sok kis gyermek várja,
- télapó szakálla,
hó-porcukrot szórjon
a szunnyadó világra.

Ha majd jön a reggel,
s minden gyermek felkel,
épüljön a hóból,
három-gömb hóember.

Legyen vaskalapja,
répaorra, szája.
seprű a kezében,
széngombos kabátja.

Szánkó is repüljön,
sok gyerek rajta üljön,
kemény hócsatában,
víg álom teljesüljön.

S jöjjön a karácsony,
én már nagyon várom.
Öröm és békesség
legyen a világon.

Kisfaludy György : Élet himnusza

2010-02-04T22:40:00.000-08:00

A Föld vagyok én, a Végtelen,
az Óceán, a szárnyaló Értelem.
Kezem a csillagokba ér,
s nem teszek semmit mindezért.
Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
Én vagyok Istened, s angyalod.
Én vagyok benned minden őserő,
vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,
csodák, minden alkotás,
bosszú, gonoszság, és megalkuvás.
Minden viruló parány önvaló,
a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
színes lepkeszárny,
libbenő szellő és gonosz árny.
Viharnak villáma én vagyok,
Apám a Nap és anyám a csillagok.
Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
folyó és minden vad folyam
már régen én voltam, én, magam.
Én vagyok te és te vagy én.
Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
időknek tükre s irdatlan szárnyalás.
Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
mi vagyunk asszonyunk ölelése.
És mi vagyunk minden rút is,
a szép, lépteink vezető út is.
Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
Anyagkáprázat az idők tengerén.
A Föld vagyok én, mi eltakar,
cigány vagyok, zsidó és magyar.
Palesztin vagyok, s elűzött indián,
kurd, afgán, néger vagy Ausztrálián.
Kis kínai vagyok minden tank előtt,
én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.
Hit vagyok szívedben és éledő remény,
szeretet, örömtánc, és zengő költemény.
Aszály után az első csepp eső.
Madárfióka, a kezedben verdeső.
Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
Szeretet nélkül az életed, mit ér?
Én voltam veled minden vad csatán.
Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?
Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
végső bajodban reményt én adok.
Szeresd kedvesed és az ölelést,
gyönyör és minden pezsdülés
hozzám zengi az élet himnuszát.
Hisz én csináltam én alkotta szád.
Belőlem, bennem, rajtam, általam
mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
Hiába miriád és százezernyi nép,
a perc olyan, mint a milliónyi év.
Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
egyek vagyunk s bennünk a lét örök.
Szülőid ölére én alkottalak,
léted kezdetén, csupa tiszta lap.
Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
Kétkedsz, vagy a hit vezet,
ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.
A Szeretet vezessen fiam!
Ég veled.

2010-02-04T13:13:00.000-08:00

: Hull a zápor************Rád nézek, ablakomban állok,eső csorog, hull a zápor.Sötét felhőn úszik egy hajó,várom, hogy öleljen karod!Rád nézek, visszanézel rám,ajkadon mosoly ránc fut át.Szeretsz-szeretlek, hull a zápor,karom kitárom, az éj lángol.Ölelj csókolj édes álom.Villám szeli át, e boldogságot.Szeretsz, hallom a dobbanást,ölelj csókolj megöl a vágy!Itt állok mögöttem zápor,eső hull virágzó fákról.S ott vár ránk édes álom,ajkad ízétől részeg mámor.Nagy ErzsébetSzarvas/lizbet01/

2010-02-04T01:03:00.000-08:00

"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot.
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog?
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út,
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, "bocsáss meg, óh Atyám!"
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb.

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani:
"Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én.
Mert a békesség csak így lesz az enyém."

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek,
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy Te akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!
(Ismeretlen)

2010-02-04T01:00:00.000-08:00

Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.

Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.

Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban, őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő keresztet, amilyet senki másnak nem adott.

Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő, és világra jössz, akkor
szívesen segít majd Neked, ha kéred.

Mert ez alatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.

2010-02-03T15:48:00.003-08:00

)

2010-02-03T15:10:00.000-08:00

Hajnalka54 írta...: Csendes szerelemCsend szóra fogta ajkam,Vágyad tolta ki a szabadba,hol füled mellet suhant el árván,Ahogy álltál vallomást várván.Szeretlek! Lelkem remegve mondta,Mosolyod poklom szomját oltja.- Hisz kezedet fogva varázsod elvakítMert lelked fénye, akkor szívemben világít...(Sanduly Balázs D.)

2010-02-03T15:08:00.001-08:00

2010-02-03T15:07:00.001-08:00

Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk.(Illés Endre)

2010-02-03T15:05:00.001-08:00

: Most este van...Várnai Zseni:Most este van,lefekszem napomra visszanézek,fáradt vagyok, meleg volt,a hőség elcsigázott,sokat futottam, mentem sa por belepte lelkem,mint utszéli virágot. Napomra visszanézek, beszéltem emberekkel, azok is megsebeztek, szavak tüskéjét érzem, próbálom elfeledni, poros ruhám levetni s aludni hófehérben. Késő van már, elalszom, elfordulok napomtól, a hold vizébe nézek s kendőm beléje mártom, ezüstben elmerítem, szívemre ráterítem, borogatom, - ne fájjon

Szeder Nagy Erzsébet - Lelkem zokog.

2010-02-03T15:04:00.000-08:00

Lelkem zokog
**************
Léha vagyok?-kérdem-vagy talán méla?
Csodát várok, e földi háborúban?
Ott, ahol az eszmék vivnak nagy csatát,
s én emelt fővel húzom az igát.

Csak a lelkem zokog sötétbe bújva
nincstelenség minden percem, s uram.
Őszülő fejem, ha álomra hajtom,
kóbor könnycsepp mossa kinos mosolyom.

Esti imát mormol kiszáradt ajkam,
majd gőrcsbe rándul gémberedett újjam.
Áld meg Isten, e szegény földi népet,
kit teremtettél nyomor küszöbére!

Adj még erőt ébredni a holnapra,
elfelejteni tegnapi kínokat.
Áld meg Isten azt, kit tőled kaptam,
csillogó szemü beteg unokámat!

Sötét a szobám, lelkem az, ki lázad,
mert álom előtti gyötrő gondolat
fészket rak, e térben, ahol már látom
jövő szikes zónáját, amint megfojt!

Nagy Erzsébet
/lizbet01/

2010-02-02T06:32:00.000-08:00

: Thomas Hardy-Tűznél ülökTűznél ülök, s elgondolomMi szépet láttam énPillangókat, virágokatNyári gyep szőnyegénAranyleveles őszöket,Dús, túlérett nyaratHajnali köd, napfény ezüstSzél járja hajamatTűznél ülök, s elgondolomMilyen lesz a világHa jön a tél amelynek énNem látom már tavaszátMert annyi minden van ma isMit nem láttam sohaMinden ligetnek más zöld színtHoz új év új tavaszaTűznél ülök, s elgondolomHajdan korok embereitHogy jönnek majdanokMiket már mások látnak ittDe míg ülök, s elgondolokSok hajdan volt időtVisszatérő halk neszeitVárom ajtóm előttEső dobol, ajtó recseg,villám, zöld fényű ég -én itt vagyok, te meg amott,s köztünk a messzeség.Bár ezer mérföld lenne csak s a vad,villámos ég, ami közénk áll - akkor,ó, remény is lenne még.De hogy azt általérje,már a vágyunk sem elég,jaj, több az, mint villám,vihar, több, mint a messzeség.

Hiányzódsz ZizitopÜres az éjem Nélküled!A vágy rám-rám talál,Ereimben aBorzongás lüktet,Édes, mint a Halál,S őrjít, akár a révület!Hiányzol, jobban,Mintsem gondolnád!Bennem jajong a lélek,Búsong és gyásztáncot jár,Szinte már alig élek,Megszállottan vágyok Rád!Darabokra tép ez az éjjelCsak tudnám, miért nem jössz?Hogy perzselő, vad kéjjelÖlelve, magadhoz kötözz,Hogy a boldogság vessen széjjel!Csillagzápor közepette csókolj,Szeress míg ragyog a Nap,Ölelj míg mosolyog a Hold,Csak el soha ne hagyj!S akkor szívem örökké birtokol!!

Nagy Szeder Erzsébet írta...

Tilda írta...: Küldöm a legjobb barátnőmnek!Aki már nagyon régen ki érdemelte tölem!

2010-02-02T06:22:00.000-08:00

2010-02-02T06:20:00.000-08:00

2010-02-02T06:18:00.000-08:00

Mint csillagok ragyogása, Melyeket az Éj tündér hint az ég bársony kékjére, Úgy ragyogjon fel szívedben a szeretet ezüst fénye.A szeretet az Élet soha el nem hervadó virága,Mindig tündököljön fénye, és világítson NekedAz éjszakák magányába.

2010-02-02T06:15:00.001-08:00

Nagy Szeder Erzsébet írta...: Ilikém én a múlttal vergődöm, te a boldogságot keresed és nagyon szépek a verseid. Boldogság, hm sajnos ennek a szónak olyan tompa a csengése. Az igazi boldogság az, ha a borús égen napsugarat látsz, a felhők felett látod amint ezernyi csillag ragyog rád, és ha a halál kezét bátran megfogod, mert tudod, hogy egyszer vele lesz a holnapod. Dúrva, vagy misztikus ez a megfogalmazás, te még fiatal vagy, én már tudom a boldogság tompa elgyötört szó. Ám, nevetve kell elfogadni, mert Isten rendezte az utunkat és menni kell. Ádám és Éva elkövette azt a bűnt mit nekünk is viselni kell és egyre nehezebben cipeljük a ránk szabott keresztet. Az út ahol haladnunk kell tövisekkel van kirakva, emlékszel Jézus fején tövis koszorú volt, miattunk értünk, és jutott belőle nekünk is. Hm, boldogság múló képzelet, tedd a dolgod alkoss és az alkotások kivezetik belőled azt a feszültséget melyet az álom hiánya összgyűjt benned. Bocsi és legyen nyugodt szép az éjszakád nem tudod a világot megváltani a sorsod meg vagyon írva és a türelem megkönnyiti a szürke terheket. jó éjt puszi

2010-02-02T06:14:00.000-08:00

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.
Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség:
aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.
Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet;
mindig csak adni kell, ez a módja.
Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb,
mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült,
soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok
minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek,
nincs hőfoka, mint a szerelemnek.
Tartalmát nem lehet szavakban közölni;
ha kimondják, már hazugság.
szeretetben csak élni lehet, mint a fényben,
vagy a levegőben.
Szerves lény talán nem is élhet másképp,
csak a hőben, a fényben,
a levegőben és a szeretetben.

Pntáné Erika: Mi az élet?

2010-02-01T01:40:00.000-08:00

Mi az élet?- kérdezem én,
Szűk folyosón parányi fény.
Egy csepp a tenger vizéből,
Ígéret álmunk ködéből.

Az élet! - talán nem létezik,
Talán az ember csak képzeli.
Lehet,hogy mi nem is vagyunk,
Hogy minden nap csak álmodunk.

Szűk folyosón parányi fény,
Egy álomvilágot ígér.
Csodát,percnyi boldogságot,
Ködön túli szebb világot.

Az élet egy kártyaparti,
Megkaptuk a lapokat.
Mit a Sors kinek szűken,
Kinek bőven osztogat.

Kihúzzuk mi hol egyiket,
Aztán meg a másikat.
Megpróbáljuk becsapni
Magunkat és másokat.

Sajnos csak vakon játszhatunk,
Lefektetett lapokkal.
Nem lehetnek nyílt kártyáink
Sokat érő adukkal.

Vannak jó és vannak bizony
Nagyon is rossz lapjaink.
Elhibázott döntéseink,
És kihagyott sanszaink.

Milyen lappal indultunk el
Az életünk kezdetén?
Megtudunk majd akkor mindent,
Ha betakar a szemfedél.

Az élet egy kártyaparti,
Letesszük a lapokat.
Amit a Sors nem tudni,
Hogy kinek hogyan osztogat.

Dsida Jenő: Az én kérésem

2010-02-01T00:53:00.000-08:00

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben
Immár tudom, hogy nem maradnak itt
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben
Az élet erre lassan megtanít

Mert mi az élet? Percek rohanása
Fagyos viharként száguld mindenik
Mögöttük sír a kertek pusztulása
S a rózsabokrot földig letörik

Illatos szirmok, zöldellő levélkék
A vihar szárnyán mindez elrepül
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég
Ott áll a kert siváran, egyedül

Én sem számítok semmi kegyelemre
Én felettem is végigzúg a szél
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél

Én készen állok minden fájdalomra
Nem hall ajkamról senki sem panaszt
De most szívemnek még egy vágya volna
S ha jó az Isten, meghallgatja azt

Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át
Ne várjon rájok elfásulva lelkem
Ne törjenek le minden rózsafát

Tépjék szirmait egyenként le, lassan
Mind külön fájjon, sajogjon nekem
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen

Ahol a fény megtörik,
ott állnak a kimondatlan
szavak…
a vén sziklák között
omladozó borostyánok,
csörgedeznek a tengerek
partjain,
s eltűnő messzeségbe nézve,
várod, hogy a Nap lemenjen…
Tova szálló sóhajok,

ugyan,

ízlelgetik a szelek
s lelked legmélyebb,
zugát,
a pillanat örök,
s mégsem,
csak,
múló talány…

Egy kis spirituális olvasmány...

2010-01-30T00:24:00.000-08:00

"A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte." ( Gabriel García Marquez )

"A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod. Miért nem használod a természet örök megújulásának derűs fényeit és színeit világod díszleteinek kialakításához?"

"Az öröm minden jelenséget alapjában megváltoztat. Éppúgy, mint a Fény. A sötétség ijesztő szörnyeit ártalmatlan, tehetetlen formákká teszi, amelyeket csak saját képzeletünk töltött meg gonosz tartalommal. "

"A halhatatlanság tudatának isteni örömében élsz. Mi rossz történhet veled, ha a benned élő fény mágneses védőzónát von köréd? "

"Tapasztaltad-e már, hogy minden gondolatod testet ölt, megvalósul, ha mágikus kívánságod Fénye és akarata gyúl ki mögötte?"

"Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon - akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll."

"Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni."

Aranyosi Ervin: Esőcsepp - gondolatok

2010-01-28T00:16:00.000-08:00

Sötét felhő fenn az égen,
esőcseppek megszülője,
dédelgette picinyeit,
ahogy elvárhatjuk tőle.

Ám egy furcsa pillanatban
egy eső csepp esni kezdett
útnak indult a föld felé,
ez volt a vég, s ez a kezdet.

Ahogy jött az égi csúszdán
átjárta Őt a félelem:
- amikor majd földet érek
véget érhet az életem?

Félt nagyon a fájdalomtól,
- jaj csak keményre ne essek,
legyen hosszabb az életem,
szép, gömbölyű csepp lehessek.

De a világ ily magasból,
olyan rút és zord, kegyetlen,
- Napsugár is felszáríthat,
Föld magába szívhat engem.

Mit érzek majd, ha leérek,
lelkem mélyén ürességet?
Vagy kis testem szerteloccsan,
s ez az élet így ér véget?

És ahogy így gondolkodott,
lassan véget ért az útja,
Csobbanással befogadta,
egy parasztház gémeskútja.

Fenn a felhő magasában,
másik csepp is útnak indul.
Arcocskáján mosoly játszik
apró szelek szárnyain hull.

Kicsi szíve hevesen ver.
A szemében boldog álom.
Tiszta hite, gondolata:
felfedezem a világom.

Milyen színes, milyen tágas,
mennyi szépség ami rám vár,
egy körforgás ez az élet,
s nem szakad meg soha tán már.

S ahogy lenéz tekintete
felfedez egy kis patakot,
benne millió csepp fürdik,
alkot kedves kis csapatot.

Várjatok csak, jövök én is!
Köztetek örömöm lelem.
Együtt játszunk majd napestig,
s végre lesz ki játszik velem.

Két part között fogócskázunk,
víg kórusunk csobogása,
vidámít majd erdőt, mezőt,
- meg a fényünk csillogása.

Cseppjeink közt halak úsznak,
megsimítjuk fényes hátuk,
szeretettel körbe fonjuk,
mi leszünk a jó barátjuk.

Csupa vidámság az élet,
leérkezzek, nagyon várom,
olyan gyönyörű az élet,
amilyen egy színes álom.

Véget ért hát hosszú útja,
sok testvére nagyon várta,
és a patak hűs vizében,
életcélját megtalálta.

Két esőcsepp, két gondolat,
talán te is észrevetted:
jobb annak, ki álmodni mer,
mint ki a sorsától retteg.

2010-01-22T10:37:00.000-08:00

Mindig, mikor megérkezik és szól hozzád a kísértés, mely barátságot, szenvedélyt, bizalmasságot, kötést ígér, tudjad: az anyag, melyből az ilyen kötés készül, romlandó, mert emberi anyag. Ami ma eskü, holnap nyűg, ami ma szenvedély és vágy, holnap érthetetlen és torz emlék, ami ma hűség, holnap szomorú kötelesség. Hasztalan mosolyog, ígér, reménykedik a kísértés. Hasztalan él halálig szívedben a vágy, teljesen és bizalommal megosztani az élet magányát valakivel. Nincs módod erre, mert ember vagy. Mindig tudjad ezt. (Márai Sándor)

2010-01-22T10:35:00.003-08:00

Az este...
(Kormányos Sándor)
Az este halkan elköszönt
s Te jössz majd, rezzenésnyi csönd
moccan a nyíló éjszakán
a nyújtózkodó vágy után.

Ajtómon soha nem zörögsz,
megérzem mégis, hogyha jössz,
mint hervadt virág-illatot
szórod körém a tegnapot.

Hagyj már békén! Csak fájdalom
lehetsz nekem, s nem vállalom
újra mi elmúlt, azt hiszem:
Csak kapni akarsz, adni nem...

2010-01-22T10:34:00.001-08:00

Aranyosi Ervin: Hóember

2010-01-21T23:00:00.000-08:00

Hahó, a hó esett megint,
fehérre sápadt hegygerinc,
Budáról erre integet.
Hát ezért vártuk a telet.
És azért vártuk a havat,
mert lelkünk még gyerek maradt,
havon-jegen csúszkálni jó,
repül feléd a hógolyó.
Szerencséd van, mert nem talál.
Fehér alak nyomodban áll.
Fehér fején piros fazék,
mit hóval cukroz meg az ég.
Gombszemén vidámság ragyog,
nem szánon jött, s nem is gyalog,
Felhők szárnyán jött eddig el,
millió pihe lepte el,
S lám sárgarépát is kapott,
s boldog kis szíve megfagyott.
De ne hidd, hogy rossz neki,
örömét bíz ebben leli.

Mi a boldogság? (Pantáné Erikától kaptam)

2010-01-21T22:56:00.000-08:00

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítesz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.

Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

2010-01-21T22:47:00.001-08:00

2010-01-21T13:53:00.000-08:00

.

.

Az öreg székely bemegy a kocsmába, és kér egy felest.Egy pár fiatal ott vidámkodik, majd összesúgnak, hogy hogyan toljanak ki az öreggel.Szépen kivárják, és egy alkalmas pillanatban bedobnak egy Viagrát apálinkájába. Az öreg komótosan felhajtja. Kis idő múltával kimegy aWC-re. Ahogy jön vissza, látják, hogy összevissza van vizelve anadrágja.Kérdezik tőle:- Mi történt magával bátyám?- Kimentem, elővettem, hát láttam, hogy nem az enyém, visszatettem.Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztaka dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti aférjét: - Drágám, eltűnt a mama, gyere, menjünk és keressük meg!A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában.Nem messze a sátruktól, egy tisztáson, rémisztő látvány tárul eléjük:a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas hímoroszlánnal néz éppenfarkasszemet. A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének:Uramisten, most mi lesz? - Semmi - feleli a vadász.Az oroszlán kereste magának a bajt, másszon ki belőle egyedül!

2010-01-21T13:49:00.000-08:00

..

ta...: Mindent elviszek, és mindent itt hagyokSohasem voltam, és sohasem vagyokTe álmodj engem, álmodj továbbSoha nem veszíthetsz elNe várd a választ, mert semmi sincs közelAki ma itt van, még semmit nem felelEgyszer ellenem fordul majd a szélElmúlik a nyár, és velem marad a télKépzeld el, tudom, nem nehézKépzeld el, hogy nincs határTávol lehetsz és mégis közelÍgy marad mindörökre már

2010-01-18T13:58:00.000-08:00

Az öreg székely bemegy a kocsmába, és kér egy felest.
Egy pár fiatal ott vidámkodik, majd összesúgnak, hogy hogyan toljanak ki az öreggel.
Szépen kivárják, és egy alkalmas pillanatban bedobnak egy Viagrát a
pálinkájába. Az öreg komótosan felhajtja. Kis idő múltával kimegy a
WC-re. Ahogy jön vissza, látják, hogy összevissza van vizelve a
nadrágja.
Kérdezik tőle:
- Mi történt magával bátyám?
- Kimentem, elővettem, hát láttam, hogy nem az enyém, visszatettem.

Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztak
a dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti a
férjét: - Drágám, eltűnt a mama, gyere, menjünk és keressük meg!
A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában.
Nem messze a sátruktól, egy tisztáson, rémisztő látvány tárul eléjük:
a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas hímoroszlánnal néz éppen
farkasszemet. A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének:
Uramisten, most mi lesz? - Semmi - feleli a vadász.
Az oroszlán kereste magának a bajt, másszon ki belőle egyedül!

Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,Enged, hogy az álom játszhasson veled.Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.Holdsugár fonja álmodat majd körbe,S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.El suhan az éj, szinte észre sem veszed,Álmodat vigyázva fogják a kezed.Meg nyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,Létünknek ez, a legszebb szenvedése.Mert az álom sokszor oly szép is lehet,De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.És így nehéz szívvel ébredünk,Hogy tovább éljük rohanó életünk.S ha nyújtanak feléd egy segítőkezet,fogad el, és Estérenyugodtan hajtod álomra fejed.

2010-01-17T15:50:00.000-08:00

:

B orongós napok tűnjetek tovaO kkal szomorú ne legyél sohaL épteid kísérje töretlen szerencseD erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedreO szoljanak el az óévnek sötét árnyaiG úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyaiÚ j évet hozzon a nesztelen iramló időJ öjjön már a rég várt, csodálatos jövőÉ vek ha múltok, ha elszálltok napokV idámságot, örömet számolatlan adjatokE lfusson most az óévnek aT öbbé ne legyen senkinek panaszaK erüljön betegség, bánat messzireÍ rmagjuk is vesszen mind a semmibeV ágyaid sorra valóra váljanakÁ lnok szavak többé ne bántsanakN övekedjen az igaz barátok táboraO kosan élj, ne legyél ostobaK ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

Nem kívánok senkinek sekülönösebben nagy dolgot.Mindenki, amennyire tud,legyen boldog.Érje el, ki mit szeretne,s ha elérte, többre vágyjon,s megint többre. Tiszta szívbőlezt kívánom.Szaporodjon ez az országEmberségbe’, hitbe’, kedvbe’,s ki honnan jött, soha sohane feledje.Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,vissza nem fognak a kátyúk…A többit majd apródonkéntmegcsináljuk.Végül pedig azt kívánom,legyen béke. –Gyönyörködjünk még sokáiga lehulló hópihékbe’!

(Kányádi Sándor)

Újévi KöszöntőMeghitten gondolunk az elmúlt évekre,Hol örömet, hol bánatot hagyott örökbe.Tiszteletbe tartva múltat és jövőt,Feledjük a rosszat, gyűjtsük az erőt.Bízzunk és reméljük az újévre nézve,Minden családban legyen egészség és béke.Tisztesség legyen a vendég az év küszöbén,Mit örökbe fogadunk a szívünk közepén.Legyen erő, egészség minden házban,Kenyér az asztalon a meleg szobában.Bor, szalonna sose fogyjon el,Búzánkat a jég sose verje el.A jókívánságokat lehetne sorolni,Embertársainkat, igazán szeretni.Legyen közöttünk a szeretet és békesség,Az új évezrednek a küszöbén.Ma még vannak göröngyös utak,Hol a szeretet nehezen bukdácsolgat.Bízzunk, talán nem mentél el még,Az újévben teleszel nálunk a vendég.Minden ember igazi álma,Hogy boldogságát egyszer megtalálja.Szeressük egymást úgy, mint gyermekünk,Boldogok igazán csak akkor lehetünk.Békés Boldog Új Évet kivánok.Gizus

2010-01-17T15:38:00.001-08:00

Szergej Jeszenyin:
Lelkem, az égből száműzött

repülne földöntúli tájra...
De szép, ha pőre fák között
kicsap a zöld levélke lángja,

s a röpködő kis tűz alatt
ágak gyertyái olvadoznak,
közöttük suttogás szalad -
szava támadt a csillagoknak...

Elolvastam kuszált jegyed,
világ, és így jelöltél kínra,
mint üstökös, ha szánt eget
s tűzmását víztükörre írja.

A ló is mindhiába csapja
hátáról hold ezüstporát ...
Ó, szemem, ha gyökér itatna
téged is, mélyről, mint a fát!
-
(Rab Zsuzsa)

2010-01-17T15:37:00.000-08:00

2010-01-17T14:17:00.001-08:00

Elmúlás
********

Mit, e föld adott álom csupán,
lágy takaró lesz súlya nyomán.
Rózsa nyílik sok-sok vad virág,
egy elmosódott név a fej fán.

Dús lombok közt daloló madár,
őrzi, e szikes föld ritmusát.
Tralalla-tralalla sír a dal,
test megpihen édes föld alatt.

Ott, ahol vége már az útnak,
tüske nem szúr áldott föld alatt.
Vár új csillag arany sugara,
átölel az Isten angyala.

Szeret, a boldogságot adja,
örök élet ölelő karja.
Bűntől véd, oly tiszta áldása,
csillagos ég és ébredő nap.

Nagy Erzsébet
/lizbet01/

Fogadd el magad

2010-01-17T07:47:00.000-08:00

Tanítás

Minden ember éjszaka, mikor szelleme élvezi a test börtönének elhagyását, találkozik szellemtestvéreivel, tanító szellemével.

Álmaink egy részére emlékszünk, vannak olyan részek amikor csak a tudatalatti részben raktározódnak le a kapott információk és akkor kerülnek felszínre, amikor a legnagyobb szükség van rájuk.

Én is sokszor kaptam éjszaka tanítási céllal információkat, sokra emlékszem, sokat szinte ébredéskor elfelejtettem. A ma éjszakai tanításra ébredéskor tisztán emlékeztem, megpróbálom összefoglalni a mondott szavakat.

Meg kell tanulni szeretni magunkat. Ha nem vagyunk képesek önmagunk szeretetére, akkor másokkal szemben még elvárásaink sem lehetnek, mert nem is tudunk adni nekik semmit magunkból. Saját magunk énjét csak akkor tudjuk átengedni a másiknak, ha azt méltónak találjuk az átadásra.

Meg kell tanulni szeretni magunkat, elfogadni olyannak, amilyen. Mi magunk választottuk ezt a testet, mert ilyennek terveztük, mert ez a test tudja a legjobban teljesíteni azt a célt, amit születésünk előtt elhatároztunk magunkban. Kicsinyesség azon gondolkozni, hogy a külső burka hogy néz ki. Ez olyan mint a hernyó burka, kimászik belőle, leveti és alatta egy gyönyörű pillangó szíve dobog és mikor elérkezett a döntő pillanat a pillangó kiszáll és megmutatja magát a világnak. Itt vagyok! Mi magunk is bebábozódva elbújunk magunkba és elrejtőzünk a külvilág elől. Meg kell tanulni elfogadni a hernyó állapotunkat. Van akinek szép ez az állapot, mert rájött, hogy nem tud és nem is akar változtatni rajta, elfogadja magát olyannak, amilyen.

Sok ember szenved a külső emberi alakjától, gátlásokkal tele, mert a kritikája magával szemben hatalmas, más akar lenni, mint amilyen. Azt hiszi, a külső alakja miatt nem tud kapcsolatokat teremteni, miközben teljesen tévúton jár. Mindig a belső értékek határozzák meg a külső kisugárzásunkat, kapcsolatunk minőségét, milyenségét. Természetesen az „ép testben ép lélek” érvényes, mert aki elhanyagolja fizikai testét, az lelkileg is tönkre megy, de a gyakorlat szempontjából ez pont fordítva van. Lelkileg ment először tönkre az az ember, aki elhanyagolja a testét és ezt a lelkületet vetíti ki magából.

Nagyon fontos sorrend:

- meg kell tanulnunk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

- meg kell tanulni megszeretni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk

- ha magunkat megszerettük, akkor képesek vagyunk másokat is megszeretni, ki kell terjeszteni szeretetünket másokra.

- El kell tudni fogadni másokat olyannak, amilyenek, nem szabad őket megváltoztatni, mindenki saját magáért felelős egyedül (ez még a gyermekinkre is igaz egy bizonyos életkor felett)

- A saját magunk szeretetének elfogadása után ki kell terjeszteni szeretetünket a környezetünkre. Nem kell egyből nagy dolgokban gondolkozni és szeretni a világot! Szeressük meg először a mellettünk lévő embereket, hagy érezzék ők is a szeretetünk kisugárzását. Ez sokszor nagy lemondással, megaláztatással jár, de meg tanulni szeretni, ezért jöttünk a földre. Ez a legjobb alkalom a tanulásra, szellemi szinten kevesebb a lehetőség, itt vagyunk összezárva különböző emberekkel akiknek különböző a gondolkodásmódja, akarata, összecsapnak az egóista érdekek, itt kell tisztának és szeretetteljesnek maradni. Ez a nehéz és kemény lecke!

Nem szabad kapukat állítani, amiket másik ember nem tud kinyitni. Ha nem fogadunk el magunkat és másokat, akkor hatalmas falat építünk magunk köré, mely falon keresztül senki nem tud bejutni hozzánk és az érzéseinkhez. Mi magunk ezen a falon keresztül nem tudunk másokhoz eljutni, mert nem látunk ki a falon. Jó lenne megkeresni azt a kiskaput, amin keresztül lehet közlekedni addig, míg a fal saját magától össze nem omlik. A magunknak felépített fallal elzárjuk magunkat a külvilágtól és hiába felelünk meg munkánk során a külvilágnak és tökéletesen látjuk el világi feladatainkat, ha szellemi munkákra ezáltal alkalmatlanok vagyunk. Odaát senki sem kérdezi meg, hogy mennyit kerestél, milyen beosztásod volt, mekkora földi sikert értél el? Megnézik a szellemi kincseskamrádat és megcsóválják a fejüket a sajnálattól. Ugyanis nem nekik gyűjtesz szellemi kincseket, hanem saját magadnak. Földi halálunk után, mikor átmegyünk, ezek a kincsek lesznek az összes vagyonunk, nem várnak betétkönyvek, melyekből baj esetén meríteni lehet.

Sokan nem tudják, hogy amikor szellem állapotban, megtisztulva a levetett emberi buroktól a másik világban állnak nem kapnak külön szellemi beavatást, kincseket, nagy dolgokat. Annyival tudnak többet, hogy megtanulják az öröklét fogalmát, mert megtapasztalták átélve azt. S miután a szellemek azonos szintű szellemekkel vannak összezárva, nem okoz gondot a kapcsolatteremtés társaikkal. De milyen társaikkal? Mélyedjünk magunkba és gondolkodjunk el saját magunkon, hogy milyen szinten állunk most és jó-e nekünk ha ezen a szinten maradunk a másik világban is?

Most van lehetőségünk tanulni, gyakorlatban alkalmazni az megszerzett elméleti tudást, finomítani, csiszolni.

Fel kell tudni ismerni azt, hogy mi az, amin nem tudunk változtatni, mi az amin tudunk és kell kérni a Teremtő erejét ahhoz, hogy a megváltoztathatót megváltoztassuk és bölcsen elfogadjuk a megváltozhatatlant.

Döntsük le egónk falait, mert ezek a falak nem védenek minket a külső támadások elől, hanem minket nem enged a többi embertársunk közé!

Az önismeret a legfontosabb dolog. Ha magunkat nem kritizáljuk, hanem szeretni fogjuk, akkor másokat sem fogunk kritizálni, hanem őket is szeretni fogjuk. Ilyen egyszerű ez a tanítás!

Egy egyszerű történet ehhez a tanításhoz:

Az igazi ÉN.

Egy kómában fekvő asszony hirtelen úgy érezte, hogy felszállt a mennybe, és ott állt a nagy fényes ítélőszék előtt.

Ki vagy? – kérdezte egy Hang.

A polgármester felesége – válaszolta ő.

Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy Te ki vagy.

Négy gyerek anyja vagyok.

Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy Te ki vagy.

Középiskolai tanár.

Nem a foglakozásodat kérdeztem. Te ki vagy?

És így ment ez tovább. Egyik kérésére az asszony azt válaszolta: Keresztény vagyok.

De erre is azt a feleletet kapta: Nem a vallásodat kérdeztem.

De hát én elmentem minden vasárnap a templomba és segítettem a szegényeken.

Igen, ez igaz, ezt te tetted. De Te magad ki vagy?

Nem tudott válaszolni, s érezte, hogy vissza kell térnie a földre. Amikor felgyógyult betegségéből, elhatározta, hogy kikutatja, ki is ő valójában. És ez hozta meg életében az igazi változást. (Anthony de Mello)

2010-01-16T05:20:00.000-08:00

Kellemes vasárnapi időtöltést kivánok!

Semmi nem lenne szebba világon annál,ha találnánk egy Embert,akinek lelkébe nyugodtanletehetjük szívünk titkait,akiben megbízunk,akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát,akinek egyszerű jelenléte elég,hogy vidámakés nagyon boldogok legyünk.

I

Csukás István: Hideg szél fúj Hideg szél fúj, hogy az embermajd megdermed.Kinek jó ez?Csak a kövérhóembernek!Szeme szénből, az orra megpaprikából,lába nincs, de minek is, haúgysem táncol.

..: Csillagos ég************Kedvencem vagy te, csillagos ég,figyellek forró nyári estén.Fut a tejút kacsázik útja,mint ezüst kígyó csúszik rajta.Oly csodás távoli messzeség,ezernyi titkot csendben mesél.Tengernyi csillag, e föld egén,s közötte a szemed, mely kék!Körös lenn fodrozik medrében,hold sugár játszik a tükrében.Zöld fa hídról órákig nézem,amint csillag táncol a vízben.Árnyas fák ölelik oldalát,dallamot suttognak partján.Halkan surranó Szellő szava,a neved mondja est-hajnalban.Nagy ErzsébetSzarvas/lizbet01/

Aranyosi Ervin: A lélek és a folyó…

2010-01-15T23:13:00.000-08:00

A végtelen tengerhez ér
a nagy folyó, s a terheket
leteszi, s tiszta habja kél.
Így ürítsd ki a lelkedet.

Mit felszedett, csak hordalék,
mitől vize oly zavaros,
a múlttal terhelt tiszta lét,
fájó képeitől habos.

Lenyugszik majd a nagy folyó
Lelassul, habja kisimul,
megérzi azt, hogy élni jó,
s szeretni, változatlanul.

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

2010-01-15T23:08:00.001-08:00

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.
Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.
Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.
Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.
Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

2010-01-15T23:05:00.001-08:00

Megállítja a rendőr az autóst.
- Meg kell önt büntetnem, mert ez egyirányú utca.
- Rendben van, kifizetem a büntetést, aztán megfordulok.
- Itt nem lehet megfordulni.
- Akkor tolatok majd.
- Tolatni sem szabad.
- Akkor itt hagyom a kocsit.
- Csakhogy itt tilos a parkolás.
- Rendben van, akkor beszéljük meg, mennyit ad a kocsimért...

Egy nap egy Microsoft alkalmazott talál egy csecsemőt a cég épületének halljában. Egyből megindul a pletyi, némelyek tudni vélik, hogy egyenesen Bill Gates a gyermek apja, így aztán a nagyfőnök kénytelen sajtótájékoztatót tartani.
- Microsoft alkalmazott három okból kifolyólag nem lehet a kisbaba apja.
Egy: itt a Microsoftnál senki nem csinál semmit élvezetből vagy szerelemből.
Kettő: nálunk semmi nem készül el kilenc hónap alatt.
Végül a harmadik: eddig még soha semmi épkézláb dolgot nem gyártottunk

A kutya tényleg az ember legjobb barátja. Ha nem hiszed el, próbáld ki a következőt:
Zárd be a kutyádat és a feleségedet a kocsid csomagtartójába.
Egy óra múlva nyisd ki!
Ki örül neked jobban, amikor meglát?

Vihar tombol

2010-01-15T11:52:00.000-08:00

Vihar tombol süvölt a szél,
felhőket kavar könnyedén.
Zokog az erdő, hull könnye.

Száraz levél tovaszalad,
s felkapja a zord vihar.
Ág reccsen, éji muzsika.

Hajnal ébred álmos a nap,
hófelhők mögött sugara.
A didergő tél fut, szalad.

Nyomában ébred a tavasz,
a fák lombja zöldet fakaszt.
Körösben halak játszanak.

Téli bánatok elmúltak,
tavirózsák nyílnak újra.
Szívem már várta a tavaszt.

Nagy Erzsébet
Szarvas

Vadvirág fél

2010-01-15T11:50:00.000-08:00

Város szélén erdő mélyén,
házikóban Vadvirág él.
Béka dalol táncol az éj,
kurutty-kurutty, száguld a szél.
Zúg a határ, Vadvirág fél.

Szíve dobban a holdra néz,
sötét felhő úszik elé.
Vadvirág szemében könny ég.
Ki lesújtasz a bűnökért,
feléd üzen, kegyelmet kér!

Nézz rám, szívem teszem eléd!
Az évek ódon kerekén,
szilánkok hullnak szerteszét.
S a béka vígan zenél.
Kurutty-kurutty Vadvirág fél!

Nagy Erzsébet
Szarvas

2010-01-14T15:53:00.000-08:00

Heltai Jenő: Csillagok

Ti csillagok, ti árva csillagok,Én is talán testvéretek vagyok.Mert az a sorsom, ami a tiétek:Égek, kiégek, ahogy ti kiégtek.Nem üstökös, parányi szürke bolygó,Magányos éji vándorhoz hasonló. Úgy járom itt lent ezt a földi pályát,Ahogy ti fönt a kék ég Szaharáját.Nem tudva merre, meddig, hova, honnan,Társatlan úton, bús rabszolgaságban. Keringve egy kegyetlen Nap körül,Ki nyomorunkon meg nem könyörül,Fényt gyéren ad csak, fukarul melenget,De lángoló ölébe bé nem enged,Tüzes ostorral kerget menni, menni,S nem hagy pihenni, nem hagy megpihenni.Ti csillagok, gyötrődő csillagokÉn is talán testvéretek vagyok.Mert nyögöm én is ugyanazt az átkot,Mely titeket ver, csillagmilliárdok.Nem szabadulunk a babonás körbül,Utunk alattomosan visszagörbül.Rajta hiába robogunk tova,Nem érkezük meg soha sehova.Százezer éves, egy napos, egy órásMeddő keringés, szédült forgolódás,S én is, ti is, mint könnyű kis pihe,Beleveszünk a szörnyű semmibe.Ti csillagok, haldokló csillagok,Én is talán testvéretek vagyok.

.

: Álarcosok, suttogók, szerelmesek, gyanakvók, féltékenyek, kacagók. Farsang, tarka nép, suhog a selyem, ragyog a bársony, virít a csipke, libeg a szalag, száll az ének, a dal, a kacagás. Carnevale, carnevale!

..

2010-01-14T13:33:00.001-08:00

Isten hozott kedves látogató!